A kishippik az én gyermekeim, azaz Borcsa félkilenc, és Dorka félhét évesen. Ma van a szülinapom, mit tehet ilyenkor az egyszeri anya? Tortát süt a lányainak. Nem ám meghatódni ettől, ez csak a beetetés. Most szoktatom hozzá őket, hogy minden szülinapomkor saját sütésű torta dukál, hogy később, tizensok éves korukban már az orruk alá dörgölhessem és behajthatssam rajtuk, hogy szülinapom reggelén már tortát süssenek majd nekem. Rafinált vagyok ám. :D
Ma egy még nem próbált receptet vettem elő, túrós-almás tortát sütöttem, de olyat szerettem volna, ami nem külön tészta, külön túrós töltelék, úgyhogy ilyen kevertféle torta ez is. Szeretem az egyszerű, de nagyszerű dolgokat, nem kell mindent túlbonyolítani.
Mit is hallgassunk közben. Azt a U2 számot, amit a bátyám küldött nekem tavaly szülinapomra, mert azóta is ez a legkedvesebb ajándékom.
Nézzük a receptet: Almás túrótorta névre hallgat. Álljon itt az eredeti recept és kis nyilacskákkal, hogy hogyan alakítottam át, alant magyarázatokkal:
- 5 db alma --> fél üveg almapüré
- 1 kg túró
- 1 csipet só
- 12 dkg vaj --> 15 kdg vaj
- 20 dkg cukor --> nádcukor
- 3 db tojás
- 1 tasak vaníliás pudingpor
- 10 dkg mazsola
- fél tasak sütőpor --> egy tasak sütőpor
- 8 dkg búzadara --> 10 dkg kókuszliszt
Átalakítás:
- 5 db alma helyett almapürét használtam, mert iszonyatosan rühellek almát reszelni. Vagy bármit reszelni. Ha tehetem elkerülöm, mint macska a vizet (nem mintha ez a hasonlat igaz lenne, mert Tóbiás macskám folyton a mosdóban lakozik). Az Aldiban lehet venni fasza almapürét, befőttesüvegeset, annak a felét beletettem.
- 12 dkg vaj. Ki az, aki kitalálja ezeket? Miért pont 12? Én ettől leginkább a falra mászom, úgyhogy 15 dekát simán beleraktam, nem olyan a mércém, amivel én ezt pontosan ki tudnám mérni. És különben is.
- Fél tasak sütőpor. Ez a másik. Miért csak fél tasak? Sosem értettem. Én bizony beleteszem az egészet. Mert nem tudom kimérni, hogy pont fél tasak legyen. És ha kevesebbet teszek véletlen, akkor már nem is lesz jó még a végén? Nonszensz.
- 8 dkg búzadara. Nos, én nem használok búzadarát. Sem. Öl, butít és nyomorba dönt. Sőt, mindmeghalunk tőle. Najó, azért nem, de igyekszem kiiktatni, úgyhogy 10 dkg kókuszliszt lett helyette.
A többi már banántánc: túró, só, vaj, cukor, tojások sárgája simára kikever. Sót előtte eldob, mert rossz a teteje, takarít egy sort, mielőtt folytatná a sütést. Megpróbálja kinyitni a befőttesüveget, anyázik, hogy mármegint, és sosesikerül, hogyrohadnameg, kitaláltakiezt. Átvergődik a befőttesüveg problematikán és a fél üvegnyi almapürét a túrós masszához lapátolja a pudinggal, mazsolával, mindenmással együtt, már csak a tojásfehérje marad felhasználatlanul. Ez utóbbit csipet sóval - amit már nem dob el, mert tanult az előzőekből és nem a sószóró tetejénél fogja meg - kemény habbá veri és az egészbe beleforgatja. Észreveszi, hogy a tortaformát a kiadóban felejtette tegnap, úgyhogy sima tepsit vesz elő, megadva magát a sorsának. Sütőpapírral kibébleli, a 180 fokra előmelegített sütőbe betolja ebben a masszát és 50 percig süti. Mindezek után pedig tortaformára vágja, hogy akkor már mégis. Hamár születésnap.
Izgalmas sütés volt, jókat derültem közben. :)
Közben pedig a köszöntésektől teljesen meg vagyok hatva. Ilyeneket kapok, mint Krisztitől, a földkerekség leggyorsabb futójától piros maci, meg Natitól, a dunakanyar legjobb írónőjétől személyre nekem szabott köszöntés gif, vagy Adriántól, a Rukkola univerzum urától és parancsolójától Soerii & Poolek: BOLDOG SZÜLINAPOT!™ dal, hogy Tapir Dr. Alban videójáról már ne is beszéljük - na, arról tényleg ne. És mennyi mennyi üzenet még, amiben csupa jókívánság, pontban éjfélkor virtuális öleléssel, vagy épp bátyám féle boldogkarácsonyt köszöntéssel. Hát, sírok, mint Dean a Supernaturalból.
De azért anyukám köszöntése a legeslegjobb, akitől ezt az üzenetet kaptam és bekönnyeztem rajta:
"EZT JÓL MEGCSINÁLTUK EGYÜTT 1979-BEN!!! puszil Anyád"
Nekem van a legjobb dolgom a világon, nem is férhet kétség hozzá most már.
