Zafifőz

Megint torta került ki a kezeim közül. Ki érti ezt? Folyton olyan sütiket sütök, aminek az egyik felét a férfiembernek átadom, a másik felét pedig a kiadóba viszem. Most Olgi sütijéből indultam ki, diós paleo tortának nevezik, de megint olyan hozzávalókból állt, amikkel a hirtelen ötlet nem tudott mit kezdeni. Hirtelen ötlet alatt értsd: este nyolckor kitalálod, hogy elkészíted, mert izgatja a fantáziádat, de kint zuhog a hó és különben is már semmi indíttatást nem érzel magadban ahhoz, hogy mandulaszeleteket vadássz.

Az eredeti recept tehát átdolgozásra került. Nem csak a mandulaszeletek hiánya miatt, hanem azért is, mert nemrég kaptam a férfiembertől egy aprítógépet, mert már csak ez hiányzott ahhoz, hogy bármit, de tényleg BÁRMIT elkészítsek. Ám ez azt eredményezi, hogy mindent aprítok jelenleg. Azt is, amit eddig még sose, annyira élvezem. Most például ehhez a recepthez csak diót kellett benne aprítani, úgyhogy gyorsan ki kellett még találnom bele valamit, hogy azért mégis. Így került bele egy tábla étcsoki és fél zacskó aszalt szilva is, aprítva. 

Hallgassunk hozzá Vizát, amit csikszem barátunk ajánlására kezdtem hallgatni.

A diós paleo torta tehát:

• 20 dkg darált dió
• 15 dkg fagyasztott eper (mert ez volt itthon, de legközelebb meggybefőtt megy bele)
• 1 citrom héja
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 10 dkg nádcukor
• 15 dkg vaj
• 4 ek kókuszliszt
• 4 tojás
• 1 tábla étcsoki
• 1/2 zacskó aszalt szilva vagy vörösáfonya vagy akármilyen aszalt gyümölcs

A tojásokat szétválasztjuk, egykézzel, mint csaknorrisz, majd kihalásszuk belőle a tojáshéj darabkákat. A sárgáját kikeverjük a cukorral és vajjal. Bele a darált dió, szódabikarbóna, mindenmás, kivéve a tojásfehérjét. A gyerekeknek odaadjuk a keverőt, mert nyígnak, várunk, míg lenyalogatják. Ezek után a tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük és a krémbe forgatjuk. 170 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt készre sütjük. Ilyen apróságokat, mint sütőpapírral béleljük a tortaformát, már le sem írok, mert úgyis mindenki tudja. 

Namost, kissé szétesett az első eresztés, de utóbb rájöttem, hogy csak azért, mert melegen szeleteltem, úgyhogy ezt bizony meg kell várni, amíg kihűl, bármennyire is fájdalmas. Elbír egy kis kompótot maga mellett, vagy lekvárt, esetleg csokimáz a tetejére, vagy vaníliafagyot hozzá, vagy akármit, amire kedvünk szottyan. Egy igazi kísérletezős sütirecept, éljétek ki rajta a kísérletezős hajlamaitokat bátran. 

Nem is tudom lehet-e lekenyerezni ezt a kenyeret. Merthogy attól függ. Ha van aszalógéped vagy sok türelmed szárítani a sütőben a cuccot, akkor ropogtatnivaló kréker lehet belőle. Nekem nincs. Egyik sem, úgyhogy kenyérfélének szoktam felfogni és megsütni. Pompás paleo kaja, Szendi tojással és zöldségek nélkül csinálja, én zöldséggel és tojás nélkül. Vagyis néha így, néha úgy, de most a tojás nélküli verziót írom le.

A lenmag amúgy zseniális szerintem, szoktam főzelékek sűrítésére használni, jó pékárut helyettesítő ételek alapanyagának, vagy épp csak úgy megszórni vele a salátát. Tulajdonképpen azt hiszem bármiben el tudom már képzelni, hogy jelen legyen egy kis lenmag.

Kenyérfélét enni nem eszem, csak ha nagyon megőrülök már egy pogácsáért. Vagy ha másnap van, akkor jólesik a zsírosdeszka, de ez nem tendencia. Viszont valami kell, ami helyettesíti néha, főleg, ha napközben őrülsz meg, olyan nagyon ennél valamit. Csak VALAMIT. Ami sós lehetőleg. És még egészséges is. Ilyen ez a zöldséges lenmagos kenyér. Vigyétek, egyétek.

Hozzá pedig Andok Tamás barátomtól kapott zenét hallgatunk ma, a popeste jegyében.

A lenkenyér recept tehát, amit Lénárt Gitta krékere és Szendi Gábor paleo kenyerének összedolgozásával született:

• 2 sárgarépa
• 1 cékla
• 1 lilahagyma
• fél zacskó szárított petrezselyem
• 2 csésze őrölt lenmag
• 3 ek. egész szezámmag
• 2 gerezd fokhagyma
• kis víz
• só, őrölt köménymag, koriandermag

Ennél a receptnél az a jó, hogy tulajdonképp bármilyen zöldséget felhasználhatsz hozzá. Ami van otthon. Nekem volt olyan, hogy fonnyadt egy ideje már egy doboznyi leveszöldség a hűtőben, úgyhogy az került bele, így aztán zelleres lett. Vagy cékla helyett cukkinit kaptam csak. Bármi belefér, volt már sütőtökös, patiszonos változata is nyáron. Az elkészítése annyi, hogy aprítógépben a zöldségeket megdolgozod, lenmagot ledarálod, összekavarod a zöldségekkel. Elvileg áztatni kéne az őrölt lenmagot, de ezt ki szoktam hagyni idő híján és inkább egy kevéske vizet rakok még a masszához. Ne legyen folyós, lágy legyen, sűrű keverttészta állagú. Amikor céklával csinálom, akkor nem is szokott víz kelleni. --> ez egy újabb szép magyar mondat lett.

Miután mindent összekevertünk és jól szétlapítottunk a sütőpapíros tepsinkben, berakjuk 150 fokra a sütőbe és úgy egy bő órácskát ott is hagyjuk. Ha a tojást nem akarjuk kihagyni, úgy is jó, akkor víz helyett egy egész tojás menjen bele, attól jobban összeáll kicsit. Miután kész, már csak a zöldségkrémeket kell rá elkészíteni, amikkel a későbbiekben előrukkolok. :)

Ilyen lesz belőle, nasinak és vacsorának is pompás:

A kishippik az én gyermekeim, azaz Borcsa félkilenc, és Dorka félhét évesen. Ma van a szülinapom, mit tehet ilyenkor az egyszeri anya? Tortát süt a lányainak. Nem ám meghatódni ettől, ez csak a beetetés. Most szoktatom hozzá őket, hogy minden szülinapomkor saját sütésű torta dukál, hogy később, tizensok éves korukban már az orruk alá dörgölhessem és behajthatssam rajtuk, hogy szülinapom reggelén már tortát süssenek majd nekem. Rafinált vagyok ám. :D

Ma egy még nem próbált receptet vettem elő, túrós-almás tortát sütöttem, de olyat szerettem volna, ami nem külön tészta, külön túrós töltelék, úgyhogy ilyen kevertféle torta ez is. Szeretem az egyszerű, de nagyszerű dolgokat, nem kell mindent túlbonyolítani. 

Mit is hallgassunk közben. Azt a U2 számot, amit a bátyám küldött nekem tavaly szülinapomra, mert azóta is ez a legkedvesebb ajándékom.

Nézzük a receptet: Almás túrótorta névre hallgat. Álljon itt az eredeti recept és kis nyilacskákkal, hogy hogyan alakítottam át, alant magyarázatokkal:

• 5 db alma --> fél üveg almapüré
• 1 kg túró
• 1 csipet só
• 12 dkg vaj --> 15 kdg vaj
• 20 dkg cukor --> nádcukor
• 3 db tojás
• 1 tasak vaníliás pudingpor
• 10 dkg mazsola
• fél tasak sütőpor --> egy tasak sütőpor
• 8 dkg búzadara --> 10 dkg kókuszliszt

Átalakítás:

1. 5 db alma helyett almapürét használtam, mert iszonyatosan rühellek almát reszelni. Vagy bármit reszelni. Ha tehetem elkerülöm, mint macska a vizet (nem mintha ez a hasonlat igaz lenne, mert Tóbiás macskám folyton a mosdóban lakozik). Az Aldiban lehet venni fasza almapürét, befőttesüvegeset, annak a felét beletettem.
2. 12 dkg vaj. Ki az, aki kitalálja ezeket? Miért pont 12? Én ettől leginkább a falra mászom, úgyhogy 15 dekát simán beleraktam, nem olyan a mércém, amivel én ezt pontosan ki tudnám mérni. És különben is.
3. Fél tasak sütőpor. Ez a másik. Miért csak fél tasak? Sosem értettem. Én bizony beleteszem az egészet. Mert nem tudom kimérni, hogy pont fél tasak legyen. És ha kevesebbet teszek véletlen, akkor már nem is lesz jó még a végén? Nonszensz.
4. 8 dkg búzadara. Nos, én nem használok búzadarát. Sem. Öl, butít és nyomorba dönt. Sőt, mindmeghalunk tőle. Najó, azért nem, de igyekszem kiiktatni, úgyhogy 10 dkg kókuszliszt lett helyette. 

A többi már banántánc: túró, só, vaj, cukor, tojások sárgája simára kikever. Sót előtte eldob, mert rossz a teteje, takarít egy sort, mielőtt folytatná a sütést. Megpróbálja kinyitni a befőttesüveget, anyázik, hogy mármegint, és sosesikerül, hogyrohadnameg, kitaláltakiezt. Átvergődik a befőttesüveg problematikán és a fél üvegnyi almapürét a túrós masszához lapátolja a pudinggal, mazsolával, mindenmással együtt, már csak a tojásfehérje marad felhasználatlanul. Ez utóbbit csipet sóval - amit már nem dob el, mert tanult az előzőekből és nem a sószóró tetejénél fogja meg - kemény habbá veri és az egészbe beleforgatja. Észreveszi, hogy a tortaformát a kiadóban felejtette tegnap, úgyhogy sima tepsit vesz elő, megadva magát a sorsának. Sütőpapírral kibébleli, a 180 fokra előmelegített sütőbe betolja ebben a masszát és 50 percig süti. Mindezek után pedig tortaformára vágja, hogy akkor már mégis. Hamár születésnap. 

Izgalmas sütés volt, jókat derültem közben. :)

Közben pedig a köszöntésektől teljesen meg vagyok hatva. Ilyeneket kapok, mint Krisztitől, a földkerekség leggyorsabb futójától piros maci, meg Natitól, a dunakanyar legjobb írónőjétől személyre nekem szabott köszöntés gif, vagy Adriántól, a Rukkola univerzum urától és parancsolójától Soerii & Poolek: BOLDOG SZÜLINAPOT!™ dal, hogy Tapir Dr. Alban videójáról már ne is beszéljük - na, arról tényleg ne. És mennyi mennyi üzenet még, amiben csupa jókívánság, pontban éjfélkor virtuális öleléssel, vagy épp bátyám féle boldogkarácsonyt köszöntéssel. Hát, sírok, mint Dean a Supernaturalból.

De azért anyukám köszöntése a legeslegjobb, akitől ezt az üzenetet kaptam és bekönnyeztem rajta:

"EZT JÓL MEGCSINÁLTUK EGYÜTT 1979-BEN!!! puszil Anyád"

Nekem van a legjobb dolgom a világon, nem is férhet kétség hozzá most már.

Szülinapi hét van, a világ két legcukibb kolléganőjének, Évinek tegnap, Barbinak ma, nekem meg holnap van a szülinapunk. Természetesen mindhárman 25 évesek vagyunk. Barbi tényleg. Évi és én már pár éve és még pár évig.

Ennek apropóján tortát rendeltek a kiadóban, hogy nehogymár ne legyen megünnepelve. Ha pedig sütés, akkor kapható vagyok, úgyhogy a mindenki kedvence narancsos-csokis-mandulatortát készítettem el tegnap este, Orsika hathatós segítségével, aki remekül tud csokit olvasztani és narancshéjat reszelni.

Azért esett erre a tortára a választás, mert egyrészt nincs benne liszt és rendkívül egyszerű recept, másrészt amikor nagy ritkán ráveszem magam, hogy ezt a tortát csak úgy, hétköznap is megsüssem, akkor rajongva gyűlnek körül úgy családilag, mint barátilag. Márpedig a szülinapomon minimum rajongást szeretnék.

Időközben Andrew Bird iránti lelkesedésem örökszerelemmé nőtte ki magát, úgyhogy a saját szülinapi ajándékom magamnak ez a szám, amit loopolva hallgatok két napja. A recepthez és az ünnephez is pont illik.

A csokitorta recept tehát:

• 25 dkg darált mandula
• 20 dkg étcsoki (50%-os is jó, én 70%-os narancsos csokit szeretek hozzá rakni)
• 20 dkg vaj
• 20 dkg nádcukor
• 6 tojás
• 1 ek. keményítő
• 1 narancs héja reszelve
• (én belefacsarom a narancsot is és teszek hozzá még 2 ek. mandulalisztet)

Finomra darálom a mandulát, megolvasztom víz fölött a vajat a csokival, majd mindent összekeverek. 180 fokra előmelegített sütőbe be, félóra és kész is. Ööö, leírhattam volna cizelláltabban, de tényleg ennyire egyszerű. Persze lehet fokozni az élményt, megkenni még csokikrémmel (paleossal persze, ami banánból, kókusztejből és kakaóból áll), bele lehet lekvárt aplikálni, de én mindig sikert aratok vele enélkül is. Bár, most vettem észre, hogy 6 tojás helyett négyet sikerült csak tegnap beletenni a nagy sietség közepette, úgyhogy délután lehet, hogy nem tortaszeleteket vágunk, hanem kiskanalat osztunk egymás között. :D

Ilyesmi lesz belőle, lapos, de nagyon finom, tömör torta.

Egyszerű, mint a faék, 20 perc alatt megvan és máris ehetjük a lenzsemlét. Azért zseniális, mert este 11-kor jutott eszembe, hogy másnapra nincs az ebédemen és gyümölcseimen kívül kajám, és ott fenn a hegy tetején, ahol dolgozom, a madárse, nemhogy bolt a közelben. Az élet a munkahelyemtől odaát van. Úgyhogy hirtelen kisütöttem ebből a kis lenzsemléből hatot és másnap legalább nem haltam éhen. Az élet apró örömei.

Közben a most nagykedvenc Shadam podcastet hallgattam a kultbologon, éjjeli munkához tökéletes. Ilyen fasza dubstep zenék vannak benne:

A lényeg azonban a zsemle, ami lenmaglisztből készül, de ha az nincs otthon - mert azért valljuk be, ritkán ránt elő az ember a spájzból egy kis lenmaglisztet, bár pont én igen -, akkor az őrölt lenmag is pompás bele,  csak abból számoljunk rá még egy evőkanállal minimum.

4 lenzsemléhez:

• 2 tojás
• 2 ek. lenmagliszt
• 1 kk szódabikarbóna
• kis só, kis édesítő, ízlés kérdése

Összekeveredkavarod alaposan, olyan nyúlós masszának kell lennie, hogy ne folyjon szét a tepsiben, hanem egy kupacban megálljon. Evőkanálnyi halmokat raksz a sütőpapírra, 180 fokra be, 15 percig süt. Én a tetejét megszórtam szezámmaggal is, mert szeretem. De tulajdonképpen bármilyen mag belekeverhető, legközelebb szerintem napraforgómaggal kipróbálom. Esetleg tökmaggal. Vagy mindkettővel. Nagyon helyes kis barna zsemlék lesznek belőle, amiket aztán lehet jól megpakolni.

Régen, gyerekkoromban volt a tévében reggeli torna, amit hétvégente előszeretettel végeztem bátyámmal együtt, de persze az egészből az tetszett a leginkább, hogy hintáztak a csilláron. Mostanra viszont teleszaladt a búrám, hogy nincs elég mozgási lehetőségem, mert kilenc órát ülök, három órát bkv, aztán este van esélyem még tornázni. Ez utóbbit ki is használom, nagyobbik lányom jó társam is ebben. De rájöttem, hogy a reggelek is jobban indulnak, ha valamilyen testmozgással indítok.

Arról szó sem lehet, hogy ugrabugráljak, és arról sem, hogy emiatt 5 helyett 4-kor keljek. Maradt tehát a félórás opció. Szerencsémre már két éve megismerkedtem a csikunggal, aminek az egyik formája a Nyolc brokáttekercs. Ez elvileg 24 ismétlést tartalmazna, de akkor 1 órán át tart, úgyhogy reggelire én 8 ismétléssel csinálom, így 20 perc alatt megvagyok és mindent átmozgatok vele. Közben meditációs zenét hallgatni a legjobb. Én nyilván nem ezt teszem, hanem ilyenkor jöhet például Tom Waits, kinek mi a meditációs zene, ugye.

Test és lélek feltöltés reggel 5:15-5:45-ig. Utána mindig megiszom egy kifacsart citrom levét fél liter vízben, így kiszáradni sem száradok. :)

Nem is tudom melyik volt előbb, hogy Andrew Bird ma este belépett az életembe, vagy hogy megtaláltam az eddigi legjobb mákos paleo süti receptjét. Lehet, hogy a kettő egyszerre történt, mindenesetre biztosan hatással voltak egymásra. Andrew Birdbe hirtelen szerelmes lettem, természetesen, a paleo sütit meg azon nyomban megsütöttem, mert mi mást csináljon az ember lánya este kilenckor, mikor ezer más dolga lenne.

A receptet átalakítottam, mindegyiket átalakítom. Elsőre általában elrontom, aztán rájövök, hogy hallgatni kell a kis megérzéseimre, és mégiscsak úgy lesz az jó, ahogy én kitalálom. Egyrészt. Másrészt költségkímélő módon és lehetőleg húsmentesen készítem el a kajákat. Mert nekem az úgy jó. A gyerekeim nem eszik meg, így legtöbbször túl sok marad, de ennek Gida legalább örül. 

Közben hallgassatok ti is Andrew Birdöt:

Elmira paleo konyhája az egyik kincsesbánya, ahonnan érdemes receptet nézni - nanáhogy, szakácskönyve is van meg minden -, ám mivel nekem adottak voltak a lehetőségeim, hogy mi van itthon és almásra vágytam, ezért az eredeti recept így került megsütésre (hej, de szép magyar mondat lett ez):

• 50 dkg darált mák
• 1 kk. étkezési szódabikarbóna
• fél zacskó mazsola
• 2 ek. édesítő (most épp folyékony édesítő volt itthon)
• 4 tojás
• 1 pohár víz
• 3 ek almapüré vagy 2 reszelt alma
• 4-5 ek cukor nélküli szilvalekvár

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Mindent összekeverünk nemes egyszerűséggel, mint egyszeri ember az egyszeregyet. Ne legyen folyós, de száraz sem, jól keverhető, sűrű, krémes legyen, olyan kevert tészta állagú. A tepsibe - ami nálam nem tudom mekkora, a kisebbiket használom - sütőpapíron egyenletesen eloszlatjuk és kb. félóra alatt megsütjük.

Tűpróba ezeknél a sütiknél tökfelesleges, én meg szoktam nyomkodni és amikor már nem annyira "szuszog", akkor jó. Hozzáteszem, hogy ez az első sütésem, amikor nem maradt a fél süti a tepsiben. Javaslom fele adag készítését, ha nektek nincs ember más, csak ti, akik eszitek. Én ennek az adagnak a felét szépen átszállítom holnap reggel az éhes férfinépnek.

Fotót nem teszek róla, mert szerintem ezek a mákos paleo sütik úgy néznek ki, mint egy kupac föld, ámdeviszontellenben legalább finomak. :)